Erdélyben jártak diákjaink!
Iskolánk két osztálya, a 9. Ny és a 10.A osztály a „Határtalanul” pályázat keretein belül 5 felejthetetlen napot töltött 2022. május 13-17 között Erdélyben.
Az 1. nap: A kora reggeli indulás után Tornyánál átléptük a magyar határt.
Aradon csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, pontosabban a honismereti vezetőnk, és az ő irányításával a Szabadság –szobornál tettük először tiszteletünket.
Ezután kilátogattunk az aradi vértanúk emlékművéhez. Itt két tanuló felolvasta az Aradon kivégzett honvédtábornokok utolsó mondatait, illetve a Gyarmati Gábor által írt emlékverseket. Elhelyeztük a kegyelet koszorúit.
Folytattunk utunkat Lippa irányába, és rövid időre betértünk a kéttornyú máriaradnai templomba.
Megismerkedtünk a hely történetével, lelkileg feltöltődve értünk a solymosi várhoz, ahol a meredek hegyoldal mellett az erősen tűző nap és meleg tett minket próbára.
A következő helyszín Marosillye volt, ahol Bethlen Gábornak, a legnagyobb erdélyi fejedelemnek a szülőhelyét, az egykori várkastély épen maradt lakótornyát néztük meg.
Keresztülhaladva Déván, elfoglaltuk szállásunkat Csernakeresztúron, vacsora után séta, játék, beszélgetés következett.
A 2. nap: reggeli után elindultunk Vajdahunyadra. A „Várak királyának” is nevezik, a 19. században a magyar építészet jelképévé vált.
Utazásunk a Szászföldön folytatódott tovább. Nagyszebenbe látogattunk el, ami 2009-ben Európa Kulturális Fővárosa volt. Belvárosában található Európa legnagyobb középkori főtere. A piacterek, a Városháza, az evangélikus templom megtekintése után átmentünk a Hazugok hídján, majd a Fő téren tettünk sétát.
A következő megállónk Fehéregyháza határában volt az Ispán-kútnál, ahol feltételezhetően Petőfi Sándor elesett, majd meglátogattuk és megkoszorúztuk „Petőfi körtefáját”. Este érkeztünk meg Nyikómalomfalvára, ahol a szállásunk volt, és nagyon kedves fogadtatásban, finom vacsorában részesültünk.
A 3. nap talán a legizgalmasabb, legszebb látnivalót tartogatta: kirándultunk a Békás-szoroshoz és a Gyilkos-tóhoz.
A több száz méteres sziklafalak között lenyűgözve tettünk egy gyalogos sétát, megcsodáltuk a Keleti-Kárpátok legszebb szurdokvölgyéből kimagasló hatalmas sziklatömböket.
A Gyilkos-tó partján sétálva természetesen megkóstoltuk az elmaradhatatlan kürtős kalácsot. A visszaúton megálltunk Gyergyószentmiklóson.
Itt meglátogattuk a Böjte Csaba nevéhez kapcsolódó Szent Ferenc Alapítvány illetékességébe tartozó Szent Anna Árvaházat. Megismerkedtünk az intézmény kis lakóival, átadtuk adományainkat, köszönetképpen megvendégeltek bennünket.
Az ebédünkre a Gyergyószárhegyhez tartozó Güdüctelepen került sor, ahol a fenyveserdőben kínált meg bennünket mindenféle házi készítésű finomsággal a Polgár család.
Késő délután érkeztünk meg Székelyudvarhelyre.
Itt rövid időre bekapcsolódtunk a helyi közösség életébe: szentmisén vettünk részt. Az ifjúsági mise előtt már gitárkíséretű vallásos énekkel várták a gyülekező híveket a templomi kórus tagjai.
A hívek nagy száma és a szertartáson való aktív részvétele is megerősítette bennünk a korábban már megfogalmazódott gondolatokat: a hit segíti a nemzet megmaradását, közösséget hoz létre, táplálja az anyanyelv megőrzését.
A misét tartó atya köszöntötte a jászapáti diákcsoportot is. Szállásunkra visszatérve vacsora és pihenés várt minket.
A 4. nap elbúcsúztunk vendéglátóinktól, Farkaslakára vettük utunkat.
Rövid megemlékezés és koszorúzás zajlott le Tamási Áron sírjánál. A következő helyszín Korond volt, ahol lehetőségünk nyílt kézműves termékek, ajándéktárgyak vásárlására.
Dél körül érkeztünk meg a tordai sóbányába.
Itt 150 méter mélyen tekinthettük bele a bánya különleges világába. A visszhang visszaköszönt nekünk; a sóbánya hangulata és a klímája is egyedi.
A séta mellett többen a játszóteret is kipróbálták. A bánya után elindultunk a Tordai-hasadékhoz.
A Békás-szoros mellett ez a természeti képződmény legalább olyan lenyűgöző hatást keltett. Óvatosan kellett átkelni a hidakon, figyelmesen lépni a szűk patakvölgy feletti köveken, kapaszkodni a drótkötélbe. Szerencsére nagyrészt árnyékos ösvényen tudtunk haladni, így sikeresen teljesítettük a túrát.
Szállásra a skanzenjellegű, Europa Nostra-díjas Torockón vártak bennünket. Vacsora után sétáltunk a festői szépségű faluban, ahol megismerkedhettünk a különleges építészeti sajátosságokkal. A bátrabbak a helység fölé magasodó Székelykőre is felmentek.
Az 5. nap reggelén megpróbáltuk elcsípni a 2 napfelkeltét. „Hazafelé” vettük az irányt. Kolozsváron először a Házsongárdi temetőben jártunk, ahol Áprily Lajos versének elhangzása után koszorút helyeztünk el Apáczai Csere János és felesége sírjánál.
A város főterén megnéztük a Szent Mihály templomot és Fadrusz János alkotását, Mátyás király lovas szoborcsoportját.
Elsétáltunk Mátyás király szülőházához, és megnéztük Bocskai István fejedelem egykori otthonát is. Kolozsvári sétánkat a Babes-Bolyai Tudományegyetem és a Farkas utcai református templom épületének megtekintésével fejeztük be.
Körösfőn meglátogattuk a híres református templomot, mely kívül 4 fiatornyával, zsindelytetejével, belül festett fakazettás mennyezetével és kalotaszegi szőtteseivel dicsekedhet.
A Király-hágó érintésével, rövid technikai szünetekkel értünk el a határra, és a kora esti órákban hazaérkeztünk.
Felejthetetlen 5 napot töltöttünk Erdélyben. Nemcsak a látnivalók, nevezetességek miatt, hanem azért is, mert tudatosulhatott diákjainkban, hogy mit jelent magyarnak lenni az országhatáron kívül, mit jelent a közösség összetartozása, mekkora szerepe van a nyelvnek a nemzeti identitás megőrzésében. Erre erősítettek rá honismeretei vezetőnknek, a székelyudvarhelyi Bokor Judithnak a szavai is. Nemcsak történeti, kultúrtörténeti érdekességeket osztott meg velünk, hanem hitről, erőről, kitartásról, összetartozásról, helytállásról is mesélt „drága fiai”-nak.
Köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk ebben a programban! Köszönjük mindenkinek a munkáját, aki segített a program megvalósulásában.
Az utazást a székesfehérvári Csillagösvény Utazási Iroda szervezte. Az autóbuszt Berki Bertalan vezette, kísérő tanártársaim Sándorné Bárdos Zsuzsanna, Szabó-Bálint József és Urbán Barbara voltak.
Beszámoló: Borbás Ágnes
Fotók: Urbán Barbara
(A fentiek egyéb felületeken való megjelentetése kizárólag a bejegyzés szerzőjének, valamint a fotók tulajdonosának feltüntetésével lehetséges, köszönjük!)
