Útinapló
Készítette:
Oláh Emese,
a Jászapáti Gróf Széchenyi István Gimnázium
7. b osztályos tanulója
Erdélyi kirándulás
Iskolánk, a Jászapáti Gróf Széchenyi István Gimnázium idén sikeresen elnyerte a HATÁRTALANUL című pályázatot, amelynek keretében a hetedik évfolyam tanulói Erdélyben egy ötnapos kiránduláson vettek részt. A pályázaton elnyert kirándulás célja az volt, hogy megismerjük Erdély történelmi nevezetességeit, emlékeit. Az indulás előtt több alkalommal ismerkedtünk Erdély történelmével, valamint a felkeresni szándékozott helyekkel. 2019. október 14-én utaztunk el és 2019. október 18-án értünk haza. Utazásunk során sok helyen jártunk, a szállásuk Székelyföldön, Csíkcsomortánban volt.
1. nap
A sok előkészület után, nagy-nagy izgalommal hajnalban indultunk Erdélybe. Hosszú út várt ránk, Berettyóújfalu felé mentünk, Ártándnál léptük át a határt. Az első megállónk a „Kőrösmenti Párizsban”, Nagyváradon volt. Itt dolgozott újságíróként annak idején Ady Endre, és itt kapott 3 napos elzárást „Egy kis séta” című írása miatt. A városban megnéztük a püspöki palotát és a mellette lévő Római Katolikus Bazilikát. Sajnos a palota felújítás alatt állt, így csak kívülről láthattuk. A bazilika előtt Szent László király szobra állt. Nagyváradon várt bennünket az idegenvezető, aki az öt nap alatt végigkísérte az utunkat. Utunkat folytatva áthaladtunk Bánffyhunyadon, ahol láttunk cigánypalotákat, melyeknek az volt a jellegzetessége, hogy minél nagyobb és díszesebb legyen. Ugyanakkor az nem volt elvárás, hogy az épületek teljesen kész állapotban legyenek. Második megállónk Kolozsvár volt, Mátyás király szülővárosa. Itt megnéztük a Szent-Mihály templomot, valamint az előtte álló, Fadrusz János által készített Mátyás király emlékművet. Elsétáltunk Mátyás király szülőházához is, valamint a Farkas utcai református templomhoz is. Nekem nagyon tetszettek a gótikus stílusban készült templomok. A következő megállónk a Medve-tónál volt. Annyi ülés után jól esett a tó körüli séta, és a kilátás is csodálatos volt a remek, napos időben. Innen már nem volt messze Csíkcsomortán, a Szellő Szálló, ahol a szállásunk volt. Elcsigázottan érkeztünk meg. Vacsorával vártak bennünket, majd elfoglaltuk a szobáinkat. Én másik három lánnyal osztoztam egy szobán, melyhez fürdőszoba is tartozott. Remekül feltaláltuk magunkat, sikerült az otthoniakkal is beszélni, majd nyugovóra tértünk, mert másnap újabb kalandok vártak ránk.
2. nap
Másnap 7:00-kor keltünk fel, felöltöztünk, és fél nyolckor reggeliztünk, utána felkészültünk az útra, és 9:00-kor elindultunk. Első megállónk Nyergestető volt, ahol megemlékeztünk az 1848-49-es szabadságharc erdélyi harcosairól. A tiszteletükre állított kopjafáknál mi is elhelyeztük a koszorúnkat, kifejezve az irántuk érzett megbecsülésünket. A csatában elesett harcosok emlékére szebbnél szebb faragásokkal díszített kopjafákat állítottak. Utunkat folytattuk Kézdivásárhelyre, ahol megnéztük az 1848-49 –es szabadságharc híres ágyúöntőjének, Gábor Áronnak a szobrát. Gábor Áron természetesen egy ágyú előtt áll. Pihenésképpen betértünk a Rigó Jancsi cukrászdába, ahol eltöltöttünk egy fél órát. A többiek süteményt ettek, én fagyiztam. Innen indultunk a Szent Anna-tóhoz. A táj nagyon szép volt, mintha mesében lettünk volna. Utána elsétáltunk a Mohos-tőzegláphoz, ahol furcsa növények voltak (p.: mámorka, tőzegmoha, vörös áfonya). Végig fákon, fapallón lépkedtünk és közben vigyáztunk, le ne lépjünk az útról, nehogy elsüllyedjünk. Végezetül hazaindultunk. Este a magunkkal hozott adományokat elvittük a Babba Mária Gyermekotthonba. A gyerekek örömmel bontogatták az ajándékokat, nagyon örültek neki. Megvacsoráztunk, hazatelefonáltunk, majd aludni tértünk.
3. nap
A szokásos módon kezdődött a nap. 9:00-kor indultunk Fügés-tetőre, ahol gyönyörködtünk a tájban. Ez után indultunk tovább a Rákóczi várhoz. A várhoz egy hosszú lépcsőn vezetett fel az út. Nagyon szép volt a táj, a várnak sajnos csak romjai voltak meg.Itt megtaláltuk az 1944-es magyar 2. hadsereg 32. hegyi határvadász zászlóaljnak – melyet Sebő Ferenc vezetett -, állított emléktáblát, ők voltak “a halálra ítélt zászlóalj”. Innen elsétáltunk az Ezeréves Határhoz, ahol kopjafákat sorakoztak rajtuk a következő feliratokkal „Isten”, „Haza”, „Család”, „Anyanyelv”, „Alkotás”, „Jog”, „Kultúra”, „Hagyomány”,„Egység”, „Szabadság”, „Jövő”. Utunkat folytatva mentünk Hidegségbe, a Györgyice családhoz. A család szalonnával, házi készítésű kenyérrel, fánkkal és sajttal kínált bennünket. Nekem a szalonna ízlett a legjobban. Evés után a helyi viseletükben bemutatót tartottak nekünk zenéjükből, táncukból. A végén táncház keretében közösen táncoltunk, melyet nagyon élveztem és néhány lépést sikerült tőlük ellesnem. Utána Gyimesfelsőlokra mentünk, ahol boboztunk. Ezt szerintem mindenki nagyon élvezte. A pálya hosszú, kanyargós és meredek volt. Szívesen maradtunk volna még, de tovább kellett menni. Visszafelé megálltunk Csíksomlyón, a Szűz Mária Kegytemplomnál, ahol a világ legnagyobb Mária kegyszobor áll. A kegyszobrot Hunyadi János készíttette az egyik győzelme emlékére, és állítólag amikor könnyezik, veszedelem jön. Mária szobra mellett két oldalról Szent István és Szent László szobrai állnak. A templomot idén, pünkösdkor Ferenc pápa is meglátogatta. Onnan felmentünk a híres zarándokhelyre, a csíksomlyói búcsú helyszínére, a „nyeregbe”. A búcsú színpada óriási volt, csakúgy, mint az azt körülvevő természetes nézőtér. Innen a csíkcsomortáni szállásra tértünk vissza, ahol megvacsoráztunk, hazatelefonáltunk, majd lepihentünk.
4. nap
Reggel 7:00-kor felkeltünk, felöltöztünk, mentünk reggelizni. Ismételten finom reggelit kaptunk. 9:00-kor indultunk Farkaslakára, ahol megnéztük Tamási Áron írónak a síremlékét, melyen a következő állt: „TÖRZSÉBEN SZÉKELY VOLT, FIA HUNNIÁNAK, HŰSÉGES SZOLGÁJA BOMLOTT SZÁZADÁNAK”. Ezután volt egy kis szabadidőnk, amit ajándékok vásárlásával töltöttünk el. Azt követően továbbindultunk Parajdra. A sóbánya bejáratához egy alagúton át vezetett az út, melyet egy, az erre a célra rendszeresített autóbusszal tettünk meg. A bánya hatalmas, az egyik felét megnyitották a közönségnek, míg a másik felén továbbra is sót bányásznak. Mi a második szinten jártunk, ahol a bányászattal kapcsolatos szobrok, kiállítási tárgyak voltak, de volt kápolna, kalandpark, játszótér is. Én a barátnőmmel a fából készült hintát próbáltam ki, jót játszottunk, majd sókristályokat gyűjtöttünk. Boltok is voltak, ahol gyógynövényeket, emléktárgyakat, szendvicseket is árultak. 11:50-kor találkoztunk a második szintről kivezető ajtónál, akkor indultunk föl a lépcsőn a buszmegállóhoz. Busszal jutottunk ismét a felszínre. Indultunk tovább. A következő megállónk a Békás-szoros volt, amely egy csodálatos természeti képződmény. A látványa lélegzetelállító. Itt tettünk egy rövid sétát. Az óriási hegyet kettévágó szoros alján az ember eltörpült az őt körülvevő hatalmas hegység mellett. Nekem a szoros nagyon tetszett, csak egy kicsit fáztam a napos idő ellenére. A séta során az út mellett gyalogoltunk, így tettünk meg egy rövid szakaszt, majd a legközelebbi helyen, ahol az út kiszélesedett, szálltunk ismét fel a járművünkre. Egyenesen a Gyilkos-tóig utaztunk. A tó valószínűleg egy földrengés okozta földcsuszamlás következtében alakult ki, az idefutó patakok lefolyását a lezúduló sziklák eltorlaszolták. A természeti képződmény kialakulásához egy népi legenda is fűződik, mely szerint egy zsivány elrabolta Fazekas Esztert, aki nem akart a felesége lenni és a hegyeket hívta segítségül, melyek lezúdulva maguk alá temették őt és a zsiványt is. A tavat a Vörös-tónak is hívják, mert az alján lévő kőzet vörös színű. A tó környékén is sétálgattunk, uzsonnázás közben etettük a tóban úszkáló kacsákat is. 17-kor indultunk vissza a szállásra, ahová közel két óra múlva meg is érkeztünk. Éhesen és fáradtan láttunk neki a gombócos csorbalevesnek, majd második fogásnak. Este lefekvés előtt még egy kicsit társasjátékoztunk, összecsomagoltunk, majd aludni tértünk.
5. Nap
Reggel korán kelve készülődtünk haza. Fél 7 körül levittük a bőröndöket és utána mentünk reggelizni, ami nagyon finom volt. 8:00-kor indultunk hazafelé. Útközben Marosvásárhelyen és Királyhágónál tartottunk pihenőt. Mindkét helyen, kulturált környezetben tettünk még egy utolsó sétát. Elfáradva, élményekkel gazdagon, 20:00 óra körül értünk haza. A lehetőségért köszönettel tartozunk a magyar kormánynak, az út megszervezéséért és lebonyolításáért pedig az iskolánk tanárainak.
