„História és hagyományőrzés a várak és vártemplomok útján” – itthonról haza mentünk
Igen nagy lelkesedéssel írtam meg a Határtalanul pályázatot 2020 tavaszán a pandémia első heteiben, hiszen nagy lehetőségnek tartottam, hogy érdeklődő kis osztályomat haza vihetem a szülőföldemre. Akkor még nem sejtettem, hogy bizony erre a felejthetetlen útra másfél évet kell várnunk. Az utazás előtt minden diák kapott feladatot, egyenként készülhettek fel egy-egy településről vagy épületegyüttesről, eseményről vagy szokásokról. Így gimnáziumunk 110. tanéve végéhez közeledve, végre felkerekedhettünk egy várva- várt, meglepetésekkel teli mesés kirándulásra. Az indulást megelőzően átbeszéltük az útvonalat, ismerkedtünk Erdéllyel történelmi és földrajzi vonatkozásban. Úgy éreztem, hogy mindent elmondtam a tanulóknak, mégis már az első megállóhelyünkön Nagyváradon megkérdezték a gyermekek, hogy miért van itt ennyi piros-sárga-kék zászló, bár tudták, hogy átléptük a földrajzi Erdély határát. A nagyváradi Kanonok-sori séta jó lehetőséget biztosított a pár órás utazás után megmerevedett lábunk megtornáztatására, majd elmondtuk a hálaadó imánkat a monumentális székesegyházban. Az Ady Endre által „Pece – parti Párizsnak” emlegetett, Szent László által alapított városról a vár udvarán beszélgettünk. A néprajzi hagyományok felelevenítésével, Kalotaszegen átutazva, a Kincses Kolozsváron Mátyás király gótikus lakóháza és monumentális szobra, a Szabók -bástyája, az egykori vár szűk főkapuja repített vissza minket a történelemben. A templom főkapuja felett levő címerekről örömmel beszéltek a tanulók, hiszen éppen az előtte levő héten írtak dolgozatot abból a korszakból. Egy kis időre a szegedi egyetem elődje, a mai Babes- Bólyai Tudományegyetem falai között szívhattuk magunkban a régi iskolák oly jellegzetesnek számító illatát. A tanulók Tordán elcsodálkoztak, hogy 1568-ban Európa nyugati részeit messze megelőzve, elsőnek mondták ki négy vallás szabadságát és egyenjogúságát.
A Thoroczkay család torockószentgyörgyi várának romjainál, a legbátrabb kapitányok és úrhölgyek a legmeredekebb oldalán felmászva, a gyönyörű vidéket csodálhatták. Estére a Székelykő lábánál figyeltük a naplementét, amelyet egy kis éjszakai túrával fejeztünk be.
Kicsit már kezdtük a birtokunkba venni a vidéket, amikor a tordai-hasadékot kivájó Hesdát patak vizének frisseségét és a szoros kihívásait kipróbálhattuk. A tórdai sóbánya gyógyító levegője mindenkire igen jó hatással bizonyult, a magasságok és mélységek még a legelevenebbek bátorságát is próbára tette.
Marosvásárhelyen a várban sétálva, megtapsztaltuk, hogy milyen sokan beszélnek anyanyelvünkön, hiszen a város 45%-a magyar. A szecessziós épületeket maglátogatva, betekintést nyertünk a székely mondavilágba.
A Hargita hegység gyönyörű látványa után a Csíki medencére rálátva, megérkeztünk Csíksomlyóra. A Csíksomlyói Szent István Gyermekvédelmi Központ vendéglátását élvezhettük három napon keresztűl. Ezalatt a székely vártemplomok jellegzetes építkezési stílusával ismerkedtünk meg Csíkkarcfalván. A Nagy Magyarország legkeletibb határán lévő, gyímesi Rákóczi várnál túráztunk is. Ismerkedtünk a jellegzetes gyímesi településszerkezettel és a Tatros patákában hűtöttük felmelegedett lábainkat. A Székely Határőr Emlékközpontban alaposan megismerkedtünk a székelyek történelmével.
A Xántusz János Iskola nyolcadik osztályával közös táncbemutatón és táncházban vettünk részt. Ismerkedtünk egymással, együtt énekeltünk és közösen ellátogattunk a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumba.
A Torjai Büdös-barlang kénhidrogén szaga, a fiatalabbik vulkáni kráterben látható Szent Anna-tó és az idősebbik testvére a Mohos-tőzegláp növényi ritkaságaival igazán lenyűgözött bennünket. Útközben a szálláshelyre még medvékkel is találkoztunk. Szerencsére csak az autóbuszból csodáltuk meg őket. A sok-sok tudást, élményt és tapasztalatot gyűjtő utunkról haza felé térve egy fiatornyos, írásos hímzéssel díszített kalotaszegi templomot is láthattunk.
Hálásan köszönjük hogy részesei lehettünk a tartalmas, emlékezetes kirándulásnak!
Szabóné Nagy Enikő
